Végre kempingben

Végre kempingben alszunk, már második este! Ez hiányzott még a repertoárunkból. Mert az út eddigi részén egy kemping sem volt, de amióta csütörtökön átsétáltunk a svájci-francia határon és megérkeztünk Chamonix völgyébe, azóta kis városkákban töltjük az éjszakát. De szaladjunk egy kicsit vissza bejegyzésünk utolsó állomásához. Szerda reggel elindultunk Champexből, és az 1 napos szállodai pihenő után újult erővel vágtunk neki a csúcsoknak: az útvonal hasonló mint eddig minden nap: felmegyünk jó magasra, hogy aztán leereszkedhessünk….a szerdai csúcs Bovine (1987 m) volt, és egy kényelmesnek tűnő erdei sétából hamar a sziklák birodalmában találtuk magunkat megint, ahol végeláthatatlanul kellett megmászni a hatalmas köveket, hol kisebb, hol óriás léptekkel. Ez a legnehezebb fajta hegymenet, mert itt sosincs két egyforma lépés, nincs ritmusa a menetnek, és ezért sokkal fárasztóbb. Útközben azért volt pihenésre is mód, amíg jól nevelten félreálltunk és elengedtük a sziklás ösvényen lefelé vonuló tehéncsordát. Kedves kis és nagy fekete tehenek voltak, szép kolomppal a nyakukban. Néhányuk kíváncsian fordult felénk, míg mások észre sem vették, hogy ott vagyunk. Pedig mi köszöntünk is nekik Bonjour-t, amely itt minden szembejövőnek kijár. Jól kifáradtunk mire fölértünk, de az ereszkedés már kényelmesebb volt, a végcél pedig Trient volt, kis kemping WC-vel és vízcsappal. Szomszédaink pedig egy db lakókocsi, valamint 19 óráig favágók szórakoztattak minket a traktorjukkal kissé hangosan……nem volt gond az ébresztéssel sem, mert reggel 7-kor újra megjelentek. A korai indulás aznap is elmaradt….nekünk legalább 2 óra kell, mire sikerül sátrastól elindulni. Sokan elhúztak addig a mellettünk menő úton, és a fölfele kapaszkodás közben is elhagytak páran, de azért mi időben elértük az arra a napra kitűzött csúcsot: Col de Balme (2191 m). Ezzel átléptünk megint francia honba, és a fogadtatás káprázatos volt: újra a Mont Blanc csoport csodáját nézhettük. Gyorsan meg is pihentünk ebben a gyönyörű panorámában, majd egy kényelmes ereszkedés után megtaláltuk az első igazi kempinget: gyönyörű környezetben, első osztályú zuhanyzókkal. Ma reggel felfrissülve, nagy tervekkel indultunk útnak, hogy meg sem állunk a 2300 méteren lévő Lac Blanc tóig. Aztán útközben módosult a terv, és elég volt 2100 m-ig felmenni, aztán felvonóval lejönni, hogy ismét egy szuper kempingben alhassunk, ahol már wifi is van.
11 napig minden nap alaposan elfáradtunk, és ennek most vége:o( Holnap már csak egy könnyebb túra vár ránk. Nehéz lesz otthon a 15kg-os hátizsák nélkül közlekedni, de valahogy majd megszokjuk…..