2. nap

A második nap estéjén írjuk ezeket a sorokat, miután végre elállt az eső. Másodperc pontossággal sikerült felállítani a sátrat az eső rázendítése előtt….micsoda szerencse. Már majdnem beleringattuk magunkat abba a reménybe, hogy a menedékházban alszunk, de ott teltház volt, még vacsorát sem tudtak adni, viszont boruk volt, és nekünk még maradt egy kis finomság a déli piaci vásárlásból (Oliva bogyó, sajt, friss kenyér, körte, paradicsom, kolbászka……..hmm mennyei) Szerintem nincs olyan kaja ami egy egész napos túrázás után ne esne jól, de meg kell hagyni a franciák értenek valamit a gasztronómiához. Az előző napi vacsora is istenire sikerült, salátát még soha nem ettünk ilyen jóízűen. És bár nagyon jó kaja:O) azért voltak nehéz pillanatok. Mert ugye minden kezdet nehéz. Most így a második nap végén kijelenthetjük, hogy kezdjük megszokni a hátizsákot, de az 1. nap és ma délelőtt olyan érzés volt, hogy ezt lehetetlen megszokni. Aztán persze beletanul az ember, hogy ne arra gondoljon útközben, hogy még mennyi van hátra, hanem elég mindig a következő lépésre koncentrálni és még ha fáradtan lassúak a léptek, igenis el lehet jutni a célig. Így a második este nyugodt szívvel hajthatjuk álomra fejünket, mert jó helyen jó időben vagyunk.