A Tour du Mont Blanc (TMB) a világ egyik legismertebb és legszebb magashegyi körtúrája. 160km hosszú, 3 országot érint (Franciaország, Olaszország,Svájc). Összesen 10 km-es szintemelkedéssel évente kb. 10 ezren járják körbe 2-3000 m közötti magasságokban. 2008. augusztus 18-tól 31-ig mi is ezt tesszük. Útközben, amikor internetközelbe kerülünk - feltöltjük fotóinkat és naplónkat élményeinkről, tapasztalatainkról. Ezzel - mintegy példát mutatva - szeretnénk kedvet csinálni, híveket szerezni egy hazánkban még kevesek által művelt outdoor sporthoz: az ultralight túrázáshoz és egy új, ultralight életszemlélethez.

2008. augusztus 26., kedd

Ultralight életfilozófia - folytatás a magasból

Igen, ha az Asus eeePC-től, GPS-től, SPOT-tól és egyéb csoda ketyeréktől a hátizsákunk (GoLite Jam típus, ami a maga 600g-jával jó 1 kg-val könnyebb, mint bármi hasonló méretű zsák)nem is a legeslegultralight-abb szerelés, de ez a két hetünk igazi ULTRALIGHT ÉLET. Mitől, miért? Mert a napi életet teherré tévő dolgokat: félelmek, elvárások, idegeskedések, aggódások, mások véleménye rólad, a média agymosó szennye... és még sorolhatnám - lenn hagytuk, mélyen a vögyekben.

Fantasztikusan jó érzés szabadon kóborolni, egész nap hallgatni a patakok zúgását, kolompok hangját, a gleccserek ropogását, szívni magadba a LEVEGŐT, NAPFÉNYT, SZELET, PÁRÁT, KÖDÖT, ESŐT, FORRÁSVIZET.... mindent ami természetes. És közben csak a következő lépésre kell figyelned, majd minden kialakul, eljön, kiderül. Ez a teljes bizonytalanság állapota (Dynamic labile equilibryum - a la Kiran Schmidt), amit ha képes vagy elfogadni és nem félsz tőle, hanem mindig a kihívást, a lehetőséget látod benne, akkor többé nem lesznek gondjaid, nyugodt és boldog leszel.

Valamit valamiért. Régebben nagy "utazásaimat" mindig precízen, percre pontosan megterveztem - szállások, autó, programok előre lefoglalva, minden kidolgozva - csak semmi meglepetés. Az sem volt rossz akkor, ahogy akkor láttam magam és a világot...
De ez most valami egészen más életérzés: minden lehetséges és minden jó úgy, ahogy éppen alakul. Elfogadom, ami nem rajtam múlik, ami pedig rajtam, abban ÉN DÖNTÖK KEDVEM, MEGÉRZÉSEM, HANGULATOM SZERINT.
Nem tudom, hogy mi lesz holnap, mi lesz 1 óra múlva, 1 perc múlva.... nem is akarom tudni, mert a pillanatra figyelek, arra, hogy most IGAZÁN ÉLEK ÉS ÉLVEZEM AZ ÉLETEM.

Vagy izzadok a tűző napon, vagy didergek a fagyos szélben, sátrazunk a zuhogó esőben vagy megszállunk egy menedékház 50 ágyas termében (esetleg egy rendes szálloda szaunájában pihentetjük izomlázunkat)vagy 3 napig csak patakokban mosdunk... mindegyik élvezetes, mert emellett döntöttünk, mikor a Tour du Mont Blanc ösvényére léptünk.

Mindenkinek meg van a saját útja, amin járnia kell ... tartja a mondás. Igen, tényleg. De szent meggyőződésem, hogy mindenki megválaszthatja, hogy milyen úton és hova akar eljutni.

Remélem Te is, aki éppen e sorokat olvasod a számodra legmegfelelőbb ÚTON jársz. Ha talán mégse, akkor állj meg, és keress egy másikat....

Portia Nelson: Önéletrajz öt rövid fejezetben
I.
Sétálok az utcán.
Egy mély lyuk van a járdán.
Beleesem, elvesztem.
Nincs segítség.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.
II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Úgy csinálok, mintha nem látnám.
Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
De nem az én hibám!
Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.
III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem... ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van. Tudom, hol vagyok.
Az én hibám!
Azonnal kijövök.
IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
Egy mély lyuk van a járdán.
Megkerülöm.
V.
Egy másik utcán sétálok végig.

Nincsenek megjegyzések:

Képek